50 KARÁCSONY, 50 VARÁZSLAT
Az idén történt meg az életemben ötvenedszer is a varázslat, amikor megnyomtam a kapcsolót és a feldíszített fa ezernyi kis fénybe borult. Ez valami olyasmi, ami az időnek ellenáll: nem múlik, nem fakul, nem válik megszokottá. Pontosan ugyanazok az érzések öntenek el, mint kisgyerekként: ámulat, a beteljesült várakozás öröme, meghittség.
A karácsonyban egyszerre van jelen az ismétlődő rítusok adta nyugalom és az előkészületekkel járó jóleső izgalom. Míg gyerekként együtt rezdülünk a mesével, fiatal felnőttként mi teremthetjük meg gyermekünk számára a varázslatot, ami egy egészen új élménnyel gazdagítja az ünnepet, az 50. karácsony táján pedig már egyre bölcsebbek vagyunk ahhoz, hogy ne csak a kiemelkedő pillanatokat éljük meg, hanem minden percet, ami elvezet az ünneplésig, a szeretteink megöleléséig, az ünnepi asztalig, az ajándékozást jelző csengettyű megszólalásáig, a családi ebédek utáni beszélgetésekig, a lusta, pizsamában eltöltött délelőttökig.
50 karácsonyfa! Mennyi fény, mennyi csillogás, mennyi boldog perc! Hálás vagyok mindegyikért. Hálás azért, hogy azokkal ünnepelhetek, akiket a legjobban szeretek. Hogy megkaptam és továbbadhatom a méltó ünneplés örökségét.
Szívből kívánok minden kedves olvasómnak, barátomnak, ismerősömnek újra meg újra megtörténő varázslatot, szeretetteli, boldog pillanatokban bővelkedő ünnepi napokat!
