ÉLETEM LEGFONTOSABB TÖRTÉNETE
Elmesélek Nektek egy történetet – tulajdonképpen életem legfontosabb történetét –, amivel a legkisebb mértékben sem számoltam, amikor a jövőmet tervezgettem.
Amikor szembesülsz a sorsoddal
24 évesen ismertem meg a jövendőbeli férjemet, akivel egy év múlva összeházasodtunk és készen álltunk arra, hogy családot alapítsunk. Fiatalok voltunk és egészségesek, ám a gólya hónapról-hónapra elkerült bennünket. 8 hónapnyi sikertelen próbálkozás után orvoshoz fordultunk és mindkettőnket kivizsgáltak. Ekkor derült ki, hogy a sok „felfázás”, pontosabban kismedencei gyulladás következtében elzáródtak a petevezetőim. Gyors és fájdalmas beavatkozással átjárhatóvá tették őket, de hiába – a zigóta terelésére hivatott csillósejtek tönkrementek a letapadásoktól, és petevezetői méhen kívüli terhesség lett az eredmény. Ez ugye rendkívül veszélyes állapot, el kellett távolítani az egyik petevezetékem. Közben inszeminációkra jártunk és ismét pozitív lett a teszt, ismét aggodalommal vegyes boldogság, de az orvos megnyugtatott: egy fába kétszer nem csap a villám. Mégis megtörtént: ismét méhen kívüli terhesség, a megmaradt másik petevezetékben. Ezt a petevezéket is elvesztettem a reménnyel együtt, hogy valaha spontán teherbe eshetek. Nem volt más hátra, mint a lombik.
Soha nem adtuk fel
Optimistán indultunk neki, de minden sikertelen beavatkozás után egyre mélyebbre kerültem lelkileg. Ugyanakkor tudtuk, hogy soha nem fogjuk feladni: lesz babánk – ha nem saját, hát örökbefogadott. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, barátaimnak és lombikos sorstársaimnak, akikkel valódi közösséget alkottunk, összefogtunk és kihúztuk egymást a gödörből. Ez volt a Babanet csapata, akikre a mai napig hálás szívvel gondolok vissza.
Az első próbálkozásaink után 7 évvel, az ötödik – egyben utolsónak szánt – lombikunk sikerrel járt: problémamentes várandósságot követően egészséges kisfiúnak adtam életet.
Soha nem lehetek elég hálás az orvostudománynak és a zseniális orvosoknak, akiknek köszönhetően édesanyává válhattam. A történetemmel ahol tehettem, próbáltam reményt adni másoknak, hogy ne adják fel félúton, ne hagyják abba az első kudarc után, menjenek el a végsőkig – mert lehet, hogy épp az utolsó beavatkozás hozza meg a vágyott sikert.
Mit tehetsz, ha nem jön a baba?
Ha családot szeretnél, fontos, hogy tisztában legyél a lehetőségeiddel, és időben fordulj orvosodhoz. Ha 35 éven aluli vagy akkor 1 év sikertelen próbálkozás után, ha 35 év feletti, akkor már fél év sikertelen próbálkozás után fordulj szakemberhez! Menjetek a pároddal együtt: a szakemberek elsőként a férfi kivizsgálását szokták javasolni (ez egyszerűbb, mint a nők esetében!), hogy a nőnek csak akkor kelljen átesnie a kivizsgálásokon, ha a férfinél minden rendben van. De sokszor már attól sikerül teherbe esni, ha lejön a nyomás az emberről, ha megtudja, hogy minden rendben van és egy kicsit sikerül lelazulnia – gyakran a stressz akadályozza meg a fogantatást. Ha azonban nehezebb ügyről van szó, akkor sem kell megijedni. A lombik útja nem könnyű, de minden küzdelmet megér. Vértezd fel magad a legtöbb tudással a témában – ebben segítségedre lehet a Richter Ragaszkodj hozzá! programja. Nézz körül a ragaszkodjhozza.hu oldalán – itt találsz információkat a fogantatás előkészületeiről, életmódról, szűrővizsgálatokról, olvashatsz érdekes cikkeket a témában.
Nézd meg a barátnőm, Magony Szilvi történetét, aki hozzám hasonló cipőben járt, és a Ragaszkodj hozzá! program keretében két videóban mesél a babáért való küzdelmükről őszintén, kendőzetlenül:
https://www.facebook.com/watch/?v=249051290024197
https://www.facebook.com/watch/?v=1015616762509098
És a legfontosabb: sose add fel, ragaszkodj hozzá!
