CSONGRÁD CSODÁS! – KÉPES ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
Bevallom némi előképzettséggel rendelkeztem Csongrádról, hiszen a Woman Power Project egyötöde, nevezetesen Palásti Márti a Tisza-parti település szülötte. Csongrád-Csanád megye fővárosának története az újkőkorig nyúlik vissza, már ekkor lakott volt, a XI. században pedig Szent István kinevezte vármegyeszékhellyé. Bár csak 16 ezer lakosa van, ennek a városnak megvan mindene, mint egy nagynak, csak kicsiben. És éppen ez teszi annyira barátságossá és annyira szerethetővé – no meg a helyiek kedvessége, nyitottsága – hogy 3 ott töltött nap után komolyan elgondolkodom egy csongrádi nyaraló megvásárlásán.
Pulykakaland és repkedő agyaggalambok
Kalandjaink elkezdődtek már mielőtt megérkeztünk volna. Miután az autópálya lejárón túlhajtottunk késéssel érkeztünk, egyenesen az első programunk színhelyére, a csongrádi Cseh István lőtérre siettünk – volna. Ám a kihajtót ismét elvétve egyenesen egy elszánt pulyka „karjaiba” futottunk, aki a kocsi elé állt és semmi pénzért nem akart elengedni minket. Megpróbáltam elkergetni, de nem hagyta magát. Végül nagy nehezen kicseleztük és a Cseh István lőtér felé vettük az irányt.
Itt egy rendkívül türelmes lövész várt bennünket (rezzenéstelen arccal viselte a századik pózunkat és szelfinket). A hatalmas sörétes fegyver kezelésére megtanított bennünket így elméletileg akár le is lőhettük volna az agyaggalambokat, de úgy döntöttünk, hogy megkegyelmezünk nekik. Na jó, nem teljesen így volt, minden esetre remekül mulattunk!
Egy város ezer arca
Egy kiadós ebéd után elindultunk felfedezni a várost (a gasztronómiai élményeinknek külön cikket szentelek!). Ez itt a Belváros és egy jellegzetes belvárosi házacska:
Nem elírás, Csongrád városa a terjeszkedésben is egyéni utat választott: nem az egykori belvárosa köré fejlődött, hanem attól távol egy új központ alakult. Az elnevezés viszont megmaradt. Ma a régi belváros 37 korabeli halászházának többségében szállásokat adnak ki, kenyeret sütnek vagy kézműves foglalkozásokat tartanak. Mi a nemezeléssel próbálkoztunk a Népi Hagyományőrző Házban amely egyúttal múzeum, közösségi tér és rendezvényhelyszín is:
A színes kis virágokra nézve nem látszik mennyi munka (és nevetés) is van bennük, érdemes kipróbálni!
Ez pedig a mai belváros részlete madártávlatból, a lenyűgöző szépségű Nagyboldogasszony Templom tornyának kilátójából:
Az 1776-ban épült barokk stílusú templom grandiózus, rengeteg csodálatos részlettel és érdekes történettel.
Ez a Trónoló Szűzanya szobor például Mária Terézia arcvonásait kapta a céhmesterektől, akik a támogatásáért folyamodtak a templom megépítéséhez. A szobrot az úgynevezett Mária leányok vitték a körmenetben, nagy kiváltság volt közéjük bekerülni. A szobor koronája levehető: augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén minden évben megkoronázták.
Figyelmet érdemel a teret beragyogó hatalmas ólomkristály csillár, ami az eredeti pontos mása.
Innen az utunkat biciklivel folytattuk a töltésen egészen Európa legrégebbi fahídjáig, amelynek ma már acélból állnak az elemei, csak a hidat borító pallók anyaga fa. Az eredeti fahíd ugyanis a II. Világháborúban megsemmisült és az 50-es években rekonstruálták. Az ipari műemlék híd érdekessége, hogy minden évben mielőtt kiárad a Tisza szétbontják majd amikor levonult az ár, újból összerakják.
Mielőtt visszakerekeztünk volna a könyvtárhoz, ahol leadtuk a drótszamarakat, még beugrottunk a helyi turikba, amelyek híre a fővárosig elért. Nem is csoda, mivel életemben nem vásároltam még 3 gyönyörű, márkás ruhát összesen – nem elírás! – 3800 Ft-ért! Az egyik üzletben, a Krém Olasz-Angol Duriban még a tulajdonossal, Kovács Katalinnal is megismerkedtünk. Kedves Olvasóim, ha Csongrád főutcáján jártok, ki ne hagyjátok a szuper turikat!
Ez pedig itt a Tisza-menti Csongrád arca, ahol a fűzfáktól körülölelt, hangulatos Panoráma Szálláshely adott nekünk otthont:
Ezidőtájt angyali nyugalom, madárcsicsergés és a szőke Tisza lomha hömpölygése fogad, nyáron viszont nagy strandélet zajlik itt napernyőkkel, halsütödével , lángossal és esti bulikkal. Hogyan? Szinte hihetetlen, de ugyanezen a folyószakaszon olyan alacsony a víz, hogy a folyó medréből felszínre kerül egy aranyhomokos tengerparti hangulatot árasztó strand. Hisszük, ha látjuk! – mondtuk vendéglátóinknak és be is jelentkeztünk a nyár közepére. Ezt muszáj látnunk és kipróbálnunk!
A Bárka Étteremben Bedő Tamás polgármester és Cseri Gábor alpolgármester várt bennünket, a vacsoráról pedig „séfek séfe” Fűri Tomi gondoskodott – de erről hamarosan bővebben!
A képen balról: Cseri Gábor alpogármester, Kassai Mónika, Palásti Márti, Bedő Tamás polgármester
Vizes kalandok
Másnap korai kelés, gourmet reggeli a helyi termelők javából és indulás a Tisza és Körös felfedezésére testközelből. Pontosabban motorcsónakról! Kókai Dezső kikötőjéből indultunk a fedélzeten az alpolgármester úrral. A Körös és a Tisza olyan szép volt, hogy a szavunk is elakadt (az pedig nagy dolog!:-) Szerencsére a hangunk hamar visszatért és a bátorságunk is: kipróbálhattuk magunkat a volánnál is (nem tudom csónak esetén hívják-e így a kormánykereket?). Vendéglátónk minden kívánságunkat leste és a horgászás elsajátítását elősegítendő még prosecco-t is kerített nekünk. Mondjuk jó hangulatban is telt a horgászás úgy is, hogy halat nem, csak a bot végét fogtuk. Nálunk ambiciózusabb horgászoknak viszont valódi paradicsom a Tisza gazdag halállományával!
Utunkat a Várbirtokon egy reneszánsz élményebéddel megszakítva csendesebb vizeken folytattuk, mégpedig a városi strandon, hivatalosan Csongrád Gyógyfürdőjében, amely bővízű termálforrásra épült. A kifogástalanul felújított, patyolattiszta, tágas fürdőlétesítményben külső és belső úszómedencék és gyógyvizes medencék várnak élményelemekkel, szaunaszeánszokat és kiemelkedő színvonalú masszázst is igénybe vehetünk (és persze vettünk is).
Esti programunk alkalmával már nem víztől áztunk el, sokkalta inkább a Tisza Presszó kiváló koktéljaitól, amelyek mellől az est színvonalas koncertjét élveztük. Itt találkoztunk is néhány újdonsült csongrádi barátunkkal, akikkel persze szintén koccintani illet. A töltésen hazafelé sétálva rengeteg csillagot láttunk. Esküszöm, hogy ott voltak!
Vadnyugat és szelíd tanyák
Az utolsó napra is kijutott az élményekből bőven! Egy izmos (értsd: giga adagok!) és életmentő Pronto reggeli után a Babamúzeum (Népek Háza) meglátogatásával vettünk búcsút Csongrádtól. A múzeum Dr. Bánszegi Katalin magángyűjteményét mutatja be, csaknem 400 népviseletbe öltözött babát, amit a hölgy számtalan utazásáról, a világ különböző tájairól hozott magával 6 évtized alatt.
Mivel vasárnap lévén a turik zárva voltak, vasszekerünkkel egyenesen Bokrosra a Vadnyugati Városba hajtottunk, ahol pillanatok alatt átlényegültünk kisiskoláskorú cowgörlökké. A képek azt hiszem magukért beszélnek.
Ezt a hely egy valódi gyerekparadicsommá varázsolta a seriff és felesége, akik őszintén rajonganak a gyerekekért és ez minden megnyilvánulásukból érződik. Táborokkal, tematikus napokkal várják itt a kicsiket és játékos kedvű nagyobbakat többek közt tomahawk és patkóvetésre, rodeó bikázásra, csizmahajításra, aranymosásra, kukoricalabirintusba, állatsimogatásra és úgy általában féktelen játékra és rosszalkodásra.
Kozák Tamás (seriff ) és Móni (seriffné)
Utunk végén egy szelíd tanyán pihenhettünk meg, a tisztán megújuló energiaforrásokra épülő Pöttyös tanyán, melynek tulajdonosa szállásadás, kisebb rendezvények (esküvők, coaching és önfejlesztő táborok, céges kiruccanások) szervezése, állattartás mellett még természetes kozmetikumok készítésével is foglalkozik. Van itt jacuzzi, szauna, merülőmedence is! Nézzétek milyen idilli környezet a páros pihenésre, feltöltődésre, családi programra vagy egy kisebb összejövetelre:
Hamarosan Csongrád sokrétű gasztronómiájáról is beszámolok kedves olvasóimnak, amely megér egy misét! Pontosabban egy külön cikket!
Hatalmas köszönet csapatunk nevében a város elöljáróinak, Bedő Tamás főpolgármester és Cseri Gábor alpolgármester uraknak a meghívásért!
