A KÖZÖSSÉG EREJÉVEL A PSZICHOLÓGIAI BESZŰKÜLÉS ELLEN
Az idei év sok tekintetben próbára tett mindannyiunkat. A vírustól való fenyegetettség és a jövőnket övező bizonytalanság árnyékában kellett szembenéznünk az egzisztenciális bizonytalansággal, az online tanulás és munkavégzés nehézségeivel, az elszigeteltség okozta traumákkal.
A beszűkülés pszichológiája
Sokaknak egyedül kellett megküzdeniük a karantén embert próbáló bezártságával, távol a rokonoktól, barátoktól. A szociális kapcsolatokat minimalizálva és a külvilág ingereit nélkülözve kinél később, kinél hamarabb mutatkoznak meg a pszichológiai szűkösség következményei. Újságíróként a saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, amikor nem érnek külső ingerek, nincsenek spontán beszélgetések, érdekfeszítő témák köré szerveződő sajtótájékoztatók, érdekes embereket megszólaltató rendezvények. Nincs inspiráció, nem jön az ihlet! Néha lehetetlennek tűnő feladat volt egy-egy érdekes cikket megírni úgy, hogy magam sem voltam egy csöppet sem érdekes. „Nagyszerűen akarsz írni? Legyél nagyszerű!” – így szól a filozófiám, de hogyan legyek nagyszerű egymagamban, külső impulzusok nélkül? Gyakorlatilag lehetetlen. A napjainkat eluraló rutin pszichológiai beszűküléshez vezet. Viselkedéskutatók tudományos alapon is igazolták, hogy a nélkülözés rontja a kognitív képességeket – és ez nemcsak az anyagiakra igaz, hanem mindennemű hiányérzetre. Vagyis a szociális érintkezés nélkülözése rossz közérzethez, befelé forduláshoz, depresszióhoz és az ezekből következő motiválatlansághoz, teljesítménycsökkenéshez vezethet. Ugyanakkor Triplett klasszikus pszichológiai kísérletei alátámasztották, hogy mások jelenléte fokozza az egyéni erőfeszítéseket és ezzel együtt a teljesítményt is. Nagyobb szükségünk van egymásra, mint gondolnánk – szükségünk van egy támogató közegre, valódi közösségre. Az elmúlt időszakban sajnos csak kevés esetben tapasztaltam, hogy a munkáltatók nyújtottak volna segítő kezet ebben a munkavállalóiknak – sokkal inkább az ellenkezője volt jellemző: elbocsátások, bérmegvonások, a home office-ban rekedt dolgozók számára nem biztosítottak munkaeszközöket, megfelelő képzést az online munkavégzéshez.
Egy vezető vállalat példaértékű megoldásai
Ezért is volt nagy élmény annak a vállalatnak a HR vezérigazgató-helyettesével beszélgetni, amely a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva elsők közt zárta be az irodaházát és egyetlen nap leforgása alatt megszervezte a távoli munkavégzést, amihez folyamatos és hathatós logisztikai segítséget és lelki támaszt is biztosítottak.
A szóban forgó vállalat a Telenor, beszélgető partnerünk pedig Endrei-Kiss Judit volt, akinek az energiaszintje elég lenne egy atomreaktor működtetéséhez is. Amikor időpontot egyeztettünk, még nem lehettünk biztosak abban, hogy elérkezik-e hozzánk a Covid második hulláma, és ha igen, milyen formában. Mire találkoztunk, már csak kevesebb emberrel találkoztunk az épületben, a nagyjából ezer fő számára kialakított csodaszép irodaházban, mert a járványhelyzet súlyosbodása miatt, ismét többen éltek a home office lehetőségével.
Endrei-Kiss Judit nevéhez kinevezése óta számos követendő közösségépítő projekt életre hívása kapcsolódik. Többek közt ez a csodálatos Garden Office, ahol a Woman Power Project tagjai Juditot faggatták – nézzétek:
Mint megtudtuk, a Garden Office a társaság egyik dolgozójának fejéből pattant ki – a vállalati struktúrában ezt nevezik alulról jövő kezdeményezésnek – és itt a kolléga nyitott kapukat döngetett. A megvalósult új közösségi tér lehetővé tette, hogy a távolságtartás betartása mellett itt mégiscsak együtt dolgozzanak a munkatársak a szabad levegőn. Nyugodt környezetben, az otthoni „zavaró körülményektől” távol. Hiszen aki nem egyedül él egy háztartásban, annak bizony sokszor kihívás a munkájára koncentrálni vagy esetenként elvonulni. „A vonzó környezet létrehozása, az irodai tér rugalmasabb értelmezése lelkileg is komoly pluszt jelent a dolgozóknak.” – mesélte Judit. „Az iroda egy kommunikációs platform is. Rossz hatással lehet az emberekre, ahogy egymástól eltávolodnak, a félelmeikkel izolálódnak, bezárkóznak az újfajta struktúráikba és nem kapcsolódnak egymáshoz. Mi itt a cégnél #oneteam, azaz egy csapat vagyunk. Mindenki figyel arra, hogyan támogassa azon kollégáját, akinek nagyobb szüksége van a segítségre.
A karantén alatt példás együttműködés alakult ki: voltak, akik maszkot varrtak a többieknek, voltak, akik bevásároltak vagy rendszeresen beszélgettek az egyedül élő kollégákkal telefonon.” Nyilván nem véletlen mindez, miután a cég például még az ételkiszállítást is kiszervezte a dolgozóinak, azok családtagjainak, szomszédainak az irodaházi menzából, ezzel nemcsak a munkatársak életét könnyítették meg, de az étteremnek is esélyt adtak a fennmaradásra. „A félelemmel megküzdeni úgy lehet, ha nem érezzük magunkat egyedül, és az a jó, ha ezt a fajta biztonságérzetet meg tudja nekünk adni a munkahelyünk, amiben a vezetőknek fontos felelőssége van!” – mondja Judit.
„A home office másik veszélye a beszűkülés mellett, hogy a munka és a magánélet összemosódik, és úgy érezzük, hogy reggeltől estig csak dolgozunk. Ennek könnyen kiégés lehet a vége.” S hogy Judit tapasztalata szerint mindez miben nyilvánul meg? Szorongás, koncentrációs zavarok, feszültségérzés és lehangoltság. A Telenor dolgozói számára az első pillanattól coach-ok, pszichológusok által nyújtott segítséget biztosított, amellett, hogy egy infektológus orvoshoz is fordulhattak a kérdéseikkel.
A jövő munkahelye: iroda vagy az otthonunk?
S hogy mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk. De, ami a munkavégzés mikéntjét illeti, Judit szerint a nagyobb rugalmasság a veszélyhelyzet után is meg fog maradni. Ők jelenleg hibrid megoldásokban gondolkodnak, a munkavállalókra bízva a döntést, élnek-e a részleges otthoni munka lehetőségével. Felnőttnek tekintik a dolgozóikat – a tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy az emberek – Judit szavaival élve – „nem kevesebbet dolgoztak, hanem másképp!”
„Az életünk legnagyobb részében saját magunk állítunk falakat. Azt gondolom, hogy amit mi itt megcsináltunk, azt máshol is meg lehet valósítani, csak szemléletváltás kérdése!” – összegez Endrei-Kiss Judit
A Telenor a pandémia következményeire hivatkozva egyetlen munkavállalóját sem bocsátotta el. Remélem, hogy az írásomat sok vállalatvezető vagy HR-es is elolvassa, és ha újabb megszorítások következnének, az említettek közül legalább néhány elemmel segítik a munkavállalóikat.
Legvégül pedig álljon itt néhány bevált TÚLÉLÉSI TIPP nehéz időkre:
– éljünk a közösség megtartó erejével: építsünk kapcsolatokat a szomszédokkal, munkatársainkkal, rokonokkal
– segítsünk másokat, ez nekünk is jót fog tenni!
– csökkentsük le az informálódást – a túl sok, sokszor egymásnak ellentmondó információ szorongást okoz, pánikot kelt – szűrjük meg mit és mennyit fogadunk be
– találjuk meg a saját fókuszunkat, azt, amire van ráhatásunk
– állítsunk fel az otthonunkban is munkaidőt, és tartsuk is be
