MIKROTŰS SZEMÖLDÖK TETOVÁLÁSOM KÉPES BESZÁMOLÓJA
A természetes megoldások híveként eszembe sem jutott volna szemöldöktetoválást csináltatni, ha nem jöttek volna szembe az Instagramon egy kedves ismerősöm, fotói, olyan szemöldökökkel, amelyekről álmomban sem gondoltam volna, hogy tetoválva vannak. Az előtte-utána fotók rendkívül meggyőzőek voltak. Minden „szőrszál” tűélesen, külön látszott, a színe teljesen egyezett a természetessel, ám az íve és a formája sokkal de sokkal szebb volt. Rámentem a „kozmetikusokotogon” oldalára, aki a szóban forgó szemöldököt elkövette, és számos hasonlóan jól sikerült példát találtam rajta. Szőkéket is! Nekem ugyanis az a mániám, hogy természetes szőke nő ne viseljen sötétbarna szemöldököt, mert leugrik az arcáról. Számomra fontos, hogy az arcomon ne legyen semmi természetellenes vagy diszharmonikus, így a szemöldökömet is sötétszőkére sminkelem. Ha viszont nem sminkelem, egyszerűen nem látszik, annyira világosak a szálak. Döntöttem: belevágok!
A procedúra
Kész szerencse, hogy nem olvastam utána előre, mit is jelent a microblading. Így csak élesben szembesültem azzal, hogy nem gépi tetoválásról van szó, hanem a kozmetikus egy mini penge alakú, tűsorból álló eszközzel készül összeszurkálni a bőröm. Nos, kicsit berezeltem, de a mosolygós Magyar Zsuzsanna megnyugtató személyisége jó hatással volt rám, és hamar feloldotta a szorongásomat. Elmagyarázta, hogy előbb megrajzolja az ideális formát, utána megbeszéljük a színt, miközben leérzésteleníti a bőrfelszínt, majd magát a tetoválást nem is fogom érezni.
Úgy képzeltem, hogy biztos kézzel megrajzolja a formát, amit aztán megbeszélünk, és jöhet is a tetkó. Tévedtem. Hosszas procedúra maga a felrajzolás mérnöki precizitással, fonallal, mérőeszközökkel, mutatom:
Mire elkezdődött a microblading, az érzéstelenítő hatott : ahogy a kozmetikus pici éles szikével húzta bele a „szálakat” a bőrbe, csak a tűk “reccsenését” észleltem. Nem fájt, de néha kicsit viszketett. Ahogy haladtunk, egyre kevésbé éreztem, a vége felé már egyáltalán.
A végeredmény valóban természetes lett, mintha a saját szálaim lennének. Egyetlen problémám volt, hogy túl sötétnek találtam, szokatlan volt a színeimhez. Zsuzsi biztosít arról, hogy halványulni fog, én pedig bíztam benne. Így nézett ki frissen, a microbalding után:
Az első nap reggelén nagyon szép volt a tetoválás, az utasítás szerint bekenem. Amikor napközben viszketett, bekentem a kozmetikustól kapott krémmel. Estére enyhe bőrpírt tapasztaltam, de ez nem járt semmiféle bőrérzettel.
A következő napokban a pici vágások gyógyulásával átmenetileg sötétebb benyomást keltett a szemöldököm. Ennek ellenére csupán éles szemű főszerkesztőm vette észre, hogy itt bizony történt valami (mások nyilván azt gondolták, hogy sötétebbre sikerült rajzolnom). Amitől féltem, nevezetesen a var leválása és az azzal járó kellemetlen látvány egyszerűen elmaradt – szerintem azért, mert naponta többször bekentem, így a krém elfedte a jelenséget. A 6. napra „elkészült” a szemöldököm: a színe természetes sötétszőkére világosodott, a sebek begyógyultak.
Ilyen lett – felül, ilyen volt – alul
Euforikus érzés, hogy már reggel, az ágyból kikecmeregve is van szemöldököm! Ráadásul pont olyan formájú és színű, amilyet fáradtságos munkával rajzolni szoktam magamnak – fáradtság és rajzolás nélkül!
