KÖLCSÖNARC, AVAGY MIKOR VÁLIK VESZÉLYESSÉ A SMINK?
”Az arc nem a tiéd, csak hordod valakiét…”– csendülnek fel a fejemben a régi Omega sláger sorai.
Mindannyian ismerjük az ilyen volt, ilyen lett videókat, amelyekből elleshetjük a sminkelés, illetve gyakran már-már maszkírozás minden fogását. Bárkiből lehet szexi díva feltéve hogy elég nagy mennyiségű sminkszert ken magára. Egyre több olyan sminket láthatunk nappal az utcán, amelyeket korábban csak színpadi fellépésekhez használtak. A profi smink elterjedésének és hozzáférhetőségének köszönhetően egyre gyakoribb a következő szituáció: a férfi megismerkedik álmai nőjével, majd az első együtt töltött éjszakára virradó reggelen alig ismer rá. A bársonyos bőrű, cicaszemű, telt ajkú szépségből csupán egy foltokkal tarkított bőrű, karikás szemű, sápadt – összességében kissé lestrapált – nő marad…
Igen, nekünk nőknek van egy varázseszköz a kezünkben, amivel jó, és kell is, élni – de nem illik visszaélni (és hosszútávon nem is kifizetődő)!
A lélekgyógyásznak sokat elmond, ha páciense mindig kínos részletességgel kidolgozott, fullsminkben keresi fel. Aki nem tud otthonról elindulni anélkül, hogy tökéletesre festené magát, az nagy a valószínűséggel önértékelési zavarokkal küzd, ami gyakran kisebbségi komplexushoz, önelfogadási problémákhoz vezet. Utóbbiak aztán az énkép eltorzulását eredményezhetik, és máris elérkeztünk a pszichés eredetű megbetegedések egész sorához.
Tapasztalatból tudom: annak, aki – például munkájából kifolyólag – nap mint nap sok sminket használ, bizony nehéz a tükörbe nézve azzal a sápadt, tökéletlen arccal megbékélnie. Egy idő múlva már önmagára is úgy gondol, teljes ”harci díszben”, és amikor szembesül valódi arcával, kényelmetlenül érzi magát. A strandon is, a kiránduláson is és reggel ébredés után minden nap…
Ezért aztán az első adandó alkalommal meglátogat egy sminktetováló szalont, és állandósíttatja az előnyös vonalakat. Majd, ahogy a múló idő nyomait fedezi fel arcán, irány a plasztikai sebész.
Mindeközben eredeti vonásaival egyetemben elveszítheti a lényeget: elszalaszthatja az élet igazán fontos mozzanatait, szem elől tévesztheti a valódi értékeket…
Hölgyeim, amikor úgy érzitek, kezd eluralkodni rajtatok a megalkotott arcotok és megpróbálja átvenni a valódi helyét, álljatok meg egy percre és gondolják át az életeteket! Talán valamit el akartok rejteni? Vagy valaki elől el akartok rejtőzni? Esetleg valamiről eltereni a figyelmet?
Fogjátok magatokat néhány napos ”elvonó kúrára” és béküljetek ki szépséghibáitokkal, hiszen ezek tesznek bennünket egyedivé és megismételhetetlenné! Próbáljátok meg felfedezni régi, gondtalan, naiv, gyermeki önmagatokat a sminkeletlen arcban. Szeressék meg újból azt a tiszta arcot, melyen ismét szóhoz jutnak a szemek!
Ha így tesztek, helyére kerül a smink is – újból azzá válik, aminek lennie kell: segítség a természetes szépségünk kiemeléséhez, kiegészítő az öltözékünkhöz; egy játékszer, amiben kiélhetjük kreativitásunkat; egy kis szín a szürke hétköznapokban.
