KIPRÓBÁLTAM: SZEMHÉJPLASZTIKÁM KÉPES BESZÁMOLÓJA
A mögöttünk álló hónapokra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy izgalmakban bővelkedett. Az elmúlt hetekben mégis rám találtak az izgalmak és felpezsdült bennem az adrenalin. Lett mire várni izgalommal vegyes örömmel, lett új, nem mindennapi, élethosszig maradandó élmény, félig álmatlan éjszaka, regenerálódás és újra várakozás…
De ne szaladjunk ennyire előre. Régebbi olvasóim tudják, hogy vészesen közeledem az ötödik X-hez, rendszeres követőim pedig talán azt is észrevették, hogy egyre fáradtabbá vált az arcom, laposabbá a tekintetem. Kétségtelenül zavart engem is az, hogy hiába sminkelem a szememet, nem látszik, a tusvonal sem a szándékaim szerint kunkorodik. Ráadásul az egyik szemem szűkebbé válik egy széles mosolynál (ami pedig gyakori mimikám).
A szemhéjplasztika előtt
Ennek ellenére az opcióim közt nem szerepelt a szemhéjplasztika. Ekkor szólt közbe a véletlen – vagy mégsem, hiszen véletlenek nincsenek! Rúzs és Más blogom kapcsán megismertem Dr. Boros Lászlót, aki – nagy örömömre és jóváhagyásommal – a plasztikai sebészetének oldalán megosztotta néhány cikkemet. Kiderült, hogy a doktor úr a szemhéjak elismert specialistája, így néhány nap múlva már egy konzultáció keretében találkoztunk, amiről korábbi cikkemben be is számoltam. Várakozásaimmal ellentétben a szememre telepedő szemhéjra sajnos nem valami kis gyors non-invazív módszert javasolt, hanem egyből szemhéjplasztikát… Gyorsan megemésztettem az információt, hisz tudat már rég sejtettem, hogy ez a nap előbb-utóbb elérkezik. Csak arra nem számítottam, hogy ilyen hirtelen.
Derült égből szemhéjplasztika
Egy bő héttel később már a rendelőjében ültem, a helyi érzéstelenítésben elvégzendő műtétre várva. Mivel Boros doktor elméletben alaposan felkészített, nem is maradt bennem semmilyen kérdés, de azért egy kicsit izgultam. Mire elkészültem az adminisztrációval már jött is ki az előző páciens, teljes nyugalomban, szép Kleopátra sminkre emlékeztető sebtapasszal a szemhéján. Érdeklődésemre elmondta, hogy egyáltalán nem fájt, még csak nem is volt kellemetlen.
A beavatkozás előtt még beszélgettünk pár szót a doktor úrral, megmutattam neki a fiatalkori képeimet és már mentünk is be a műtőbe. Itt berajzolta az eltávolítandó bőrfelületet, amivel igencsak meglepett, mivel mindig azt hittem, hogy ilyenkor 2-3 mm-es félholdacskát vágnak ki. Az enyém viszont ennél sokkal szélesebb volt, nagyjából 1 cm!
A bőrfölösleg
Doktor úr megnyugtatott, hogy ez bizony nem lesz sok, sőt, akár többet is elbírna a szemem, ha nem az lett volna a határozott kérésem, hogy csak keveset változtasson rajtam. A műtőasztalon kaptam egy kendőt az arcomra, ami csak a szememnél volt kivágva. Alapos bőrfertőtlenítés után apró szúrással megkaptam a helyi érzéstelenítést, a második tűszúrást már nem is érzékeltem. Ettől kezdve semmi más dolgom nem volt, mint nyugodtan feküdni. A doktor azonnal nekikezdett a munkának, amitől – ha nem szól előre – biztosan megijedtem volna, de szerencsére elmondta, hogy ezzel az érzéstelenítővel nem kell várni, hanem azonnal hat. Valóban így volt, semmit nem éreztem abból, amit „ügyködött”, pedig próbáltam figyelni, mi történik. Csak sejteni véltem, hogy épp hol tart, miközben kedélyesen elbeszélgettünk, így gyorsan telt az idő. Egyszer csak azt mondta: „a nagyjával készen vagyunk, még szépítek rajta egy kicsit és varrom is össze.” A szépítgetést tűpontos, precíz mozdulatokkal végezte, egy porcelánfestő vagy csipkeverő jutott az eszembe róla – csak éppen ő élő anyagon dolgozik. A plasztikai sebészet a szememben egy művészeti ág, ugyanolyan, mint a szobrászat vagy a festészet, de még nagyobb precíziót, pontos víziót és rendkívüli empátiát igényel. A páciensnek ugyanis lehet, hogy egészen más jelenti a szépet, mint a doktornak – a feladata, hogy megtalálják a közös nevezőt, azt, amitől az alanya is boldog lesz és az orvos is szépnek, harmonikusnak tart. A szem alakításánál nincsenek receptek – figyelembe kell venni a páciens elképzelésén túl az arcberendezését, a bőrének minőségét, a szemöldöke ívét, a szem és a szemöldök közti távolságot.
De térjünk vissza a műtőasztalra: a varrás perceiben ismét elfogott az izgalom, hogy vajon mit fogok majd látni a tükörben. Az utolsó öltéseket követően a műtéti hegre sebtapaszt kaptam – belőlem is Kleopátra lett (javasolni fogom doktor úrnak, hogy szerezzen be fekete sebtapaszt a történelmi hűség kedvéért!):
Közvetlenül a műtét után
Miután kifotóztam magam és szelfiztünk is doktor úrral, beültünk az irodájába megbeszélni a következő napok teendőit, illetve leginkább azt, amit nem szabad tenni.
Bevehettem volna fájdalomcsillapítót, de nem volt rá szükségem, mivel nem fájt, csupán sajgott a műtéti terület és néhány óra után az is elmúlt. A regenerálódás alatt sem éreztem fájdalmat egyszer sem – ez azért meglepett, mármint hogy egy ilyen érzékeny területen végzett műtét gyakorlatilag fájdalommentes!
A következő napokban arra kellett figyelnem, hogy ne hajoljak le semmiért (ha muszáj, guggoljak), ne érje víz a szemkörnyéket, és amikor viszketni kezd, ne dörzsöljem. Az első éjszakán háton szabad csak aludni, hogy ne váljon ödémássá a műtéti terület. Na, ez nekem, hason alvónak nem ment egyszerűen, de végül megoldottam egy elfordulást lehetetlenné tevő párnabarikáddal a kanapén.
A második napon megduzzadt a szemhéj és a szem alatti terület, amin borogatással enyhítettem. Mivel a látásban/munkában nem zavart és egy napszemüveggel a családomat is megkíméltem a látványtól, nem foglalkoztam vele különösebben. Azzal sem, amikor a szemkörnyékem a szezon divatszíneinek legjavát öltötte magára: padlizsánlila, mályva, terrakotta, mustár és mohazöld árnyalataiban játszott. Viszont a duzzanat már a második napon csökkent, amitől napközben meg is feledkeztem a szemhéjamról. Kifejezetten jól jött, hogy a home office miatt nem kellett mennem sehová, bár az 5. napon már nyugodtan megtehettem volna egy kis korrektorral lesminkelve a halványuló monoklikat. Addigra ugyanis lejöttek a tapaszok és meg kellett állapítanom, hogy igen jól alakulnak a dolgok:
A műtét utáni 5. nap
A műtét után egy héttel eljött a varratszedés napja. Kicsit izgultam, mit mond majd a doktor, hogy állunk a gyógyulással és persze, hogy fájni fog-e a varratszedés. Nem fájt! Kb. 1-1 másodperc alatt kihúzta a fonalat, ami akadálytalanul kisiklott a hegekből. Boros doktor úr megnyugtatott, hogy egyrészt – bár tiltaná szerénysége, de muszáj elmondania – nagyon szép lett, másrészt teljesen normális tempóban gyógyul, nem kell csodálkozni, ha még nem 100%-os, hiszen a teljes gyógyulás 2 hét. Azt is elmondta, hogy a varratszedést követően pontosan mi a teendő – már érheti víz a szemet is és használhatom a bevált szemránckrémemet és sminkelhetek is kedvemre – bár amikor nem muszáj, inkább hagyjam szabadon lélegezni a bőrt. A behunyt szemhéjon most még látható/tapintható hegek 2-3 hónap alatt teljesen bele fognak simulni a bőrbe, így egyáltalán nem fognak látszani. Mondjuk engem így sem zavar, mert csak akkor látszik, amikor alszom. 2 hónap múlva kontroll – ha ilyenkor bármi olyat lát az orvos, ami korrekcióra szorul – mondjuk egy helyen maradt egy kis göb, esetleg egy kisebb ránc vagy hasonló – azt „garanciálisan”, azaz ingyenesen tökéletesíti.
Varratszedés után ( 1 héttel a műtét után)
A varratszedést követően turbó gyógyulásra kapcsoltam, ami titkos fegyveremnek a Genosys SRP (soothing repair postcream) beavatkozás utáni professzionális krémnek is köszönhető – a legjobb ami invazív kezelési területre kerülhet! Még a kényes szemkörnyéken is bátran használható, mert nem irritálja a szemet akkor sem, ha belekerül. Rendkívül felgyorsítja a regenerálódást a bőr őssejtjeinek aktiválásával (a Beautywood Kft. forgalmazza).
Eltelt 2 hét, most már bátran sminkelek. Így festek kifestve:
Nagy a változás a korábbi, „buci” szememhez képest, igaz? És mégis, teljesen magaménak érzem! A családom, barátaim szerint sem lett más vagy fura vagy idegen az arcom – Boros doktor úr valódi mestermunkát végzett! Visszaadta a fiatalkori tekintetem, látszik végre a szemem (és emiatt persze nagyobbnak is tűnik) és végre tudok normálisan sminkelni! Nem tudok elég hálás lenni!
Ilyen volt – ilyen lett (a műtét után 2 héttel)
FONTOS: ha elszánjátok magatokat szemhéjplasztikára, csak olyan orvoshoz menjetek, akinek sokéves gyakorlata van, tetszenek az előtte-utána fotói és a konzultáció után úgy érzitek, hogy tökéletesen rá meritek bízni magatokat! Számomra Dr. Boros László 20 éves tapasztalata és empatikus személyisége garancia volt. Ha pedig felmerül bennetek bármilyen kérdés a kezeléssel kapcsolatban a Rúzs és Más Instagram vagy Facebook oldalán illetve ezekről küldött üzenetben kérdezzétek meg, örömmel válaszolok!
Kipihentebb arc, visszakapott régi tekintet!
