INTERJÚ ZEFFER ANDRÁSSAL, A MAGYAR ROCK-IKONNAL
Zeffer Andrással, a magyar rockzene egyik élő legendájával, Fonogram díjas virtuóz billentyűssel, énekessel beszélgettünk 40 éves pályafutása és a január 6-i jubileumi koncert kapcsán, melyről korábbi cikkünkben beszámoltunk.
– Pár éve egy egész ország aggódott és drukkolt, hogy gyógyulj meg mielőbb, most viszont remek fomában vagy! Nem fog rajtad az idő, hogy csinálod?
– Engem a rockzene konzervál. Imádom a színpadot, nagyon szeretem azt amit csinálok. Talán a genetikának is van ehhez köze. Fiatalokkal vagyok körülvéve, a családomban is nemrég, rövidesen már 2 éve hogy megszületett a kis unokám, akivel aztán nagyon kell rójuk a köröket. Nem hagy megöregedni. Az egyik fő éltető elemem a vidámság, a szeretet és a derű.
– Bizonyára van valami titkos recepted, elárulod az olvasóknak?
– Rendkívül szeretem a szaftos kajákat, a zöldségeket és a különböző önteteket. Szeretem ha az étel inkább tocsog a szaftokban. A száraz ételt nem bírom megenni….
– Hogyan táplálkozol?
– Full rendszertelenül, és egyre inkább. Pedig az nem jó. Ha viszont eszem akkor szeretem megadni a módját. Leülni, kényelmesen, és azt az időt, akkor arra kell szentelni. Az evés az egy szertartás.
– Sportolsz?
– Nem.
– Fantasztikus dinamikával és erővel éled az életed, a színpad a második otthonod.
– Igen. A színpad nélkül én nem tudok meglenni. Olyan energiákkal tölt fel, amit sehol senki nem kaphat. A közönségtől kapott és részemről adott szeretet, adok-kapokja az valami csodálatos érzés. Felemelő, megnyugtató, bátorító.
– Január 6-án közös életmű koncertre készülsz Vikidál Gyulával.
– 1 évvel ezelőtt összedugtuk a fejünket Gyuszival, akivel már nagyon régóta ismerjük ám egymást, szeretett kollégám és barátom. A MOBILMÁNIÁBAN 10 éve gyúrjuk együtt a rockot. Álmodtunk egy nagyot, mindig ezt is mondjuk. Eltelt az életünkből neki 50, nekem 40 év és ebből 10 évet közössen alkottunk végig. Ez nagy idő és sok, remek alkotás. Csináljunk ennyi idő után valamit! Menjünk be az ARÉNÁBA! Azóta ezen dolgozunk. Ez egy nagy jubileumi koncert lesz, mivel a 2018-as év a mi jubileumi évünk. Így adta a sors.
– Mióta vagytok barátok?
– Az utóbbi 10 év kötött minket nagyon össze. 2008-ban amikor megalapítottuk a MOBILMÁNIÁT akkor még mi sem sejtettük, hogy ennek ekkora ereje lesz. A közönség, a drága közönség nagyon örült a kezdeményezésnek és amikor többször már abba akartuk hagyni akkor az Ő biztató szavaik átsegítettek minket a saját gondolatainkon. Nem volt mese, csinálnunk kellett. Azelőtt pedig a P.Mobil volt a közös bandánk. Gyula távozott, én jöttem. Amikor Ő a P.Box-ba nyomta akkor én Mobilos voltam, de mi akkor is mindig tudtunk egymással beszélgetni, soha nem volt köztünk rivalizálás. Ami pedig ritka, magánéletünkben is van sok közös vonás. Mindketten családszerető emberek vagyunk. Gyermekeink is anno egy iskolába jártak.
– Számíthatunk új dalokra is?
– Természetesen. Az ARÉNÁBAN fogja igazán először hallani a közönség a MOBILMÁNIA új VÁNDORVÉR című lemezünk dalait úgy ahogy kell.
– Milyen dalok lesznek hallhatóak?
– Az egész monstre koncert rendkívüli lesz. Ez az a koncert ami egyszeri és megismételhetetlen lesz az ARÉNÁBAN. Nem csak azért mert ezeket a körülményeket soha sehol nem lehet megvalósítani, hanem a hangulata és az időszerűsége miatt is. Véletlenül – habár tudjuk hogy nincsenek véletlenel – VÍZKERESZT napjára esik a koncert időpontja is.
Két felvonásban adjuk elő a cirka 40 dalt , amit eddigi életünk alatt alkottunk , vagy előadtunk. Gyuszi 50 dolgos évéből 25 év a Musical és színházak komoly világában telt el, a másik 25 pedig a rockzene leírhatatlan dolgaival. Ő Európa egyik ritkasága volt, – és most nem akartam túl nagyot mondani – azt hiszem nagyon büszkék lehetünk rá. Olyan énekstílust és rock éneklést vezetett be a magyar könnyűzenei világba ami a mai napig nincs és nem is lesz.
Így az első felvonásban a Gyuszi híres Musical szerepeiből válogattunk egy szép mennyiségű csokrot és itt már hallhatóak lesznek , ahogy haladunk a rock barlang mélyébe, az MHV , P.Box és Dinamitban alkotott dalai is. Ezután szünet lesz és a szünet után szó szerint a Rock jegyében elindulunk Gyula P.Mobilos időszakával, valamint a MOBILMÁNIÁBAN alkotott dolgaival. Közben megállunk egy pillanatra a TRB zenekarunkra való időszaknál, ahol is Tunyogi Péter drága barátunkról lesz egy komoly megemlékezés is. Itt a TRB dalai is hallhatóak lesznek hiszen jön Závodi János is és Lukács Peta is közénk.
– Mi alapján választottatok?
– Azokat a dalokat akarjuk eljátszani, mindkét felvonásban, melyek a legközelebb állnak hozzánk és melyek a közönséggel összefűztek minket. Melyektől elválaszthatatlanok lettünk.
– Miért lesz különleges ez a koncert?
– Hát, azt gondolom, attól, hogy ez nagyon arról az időszakról szól amit mi tudtunk adni a magyar rockzenét szeretők nagy táborának. Ezek mi vagyunk. Az elmúlt 50 és 40 évben meghatározó személyei lettünk a magyar rocknak és most nem mások játsszák a dalainkat , hanem, mi magunk. Olyanokat is amit még soha sem hallottak.
– Mi volt az eddigi legemlékezetesebb sztorid ami a színpadon történt veled?
– 1981-ben a Budai Vár klubban történt. P.Mobil koncert közben Tunyó odaugrott a HAMMOND orgonámhoz amikor én azt megdöntve használtam. Ez akkoriban nagy mutatvány volt, hiszen a hangszer több száz kiló. Arról nem is beszélve hogy akkoriban igen drága és nagyon nehezen beszerezhető hangszer is volt. Mivel ebben az állapotában nagyon neház tartani is a súlyát és közben játszani rajta így nagyon billenékeny volt a cucc. Tunyó odaért, rátámaszkodott, vigyorgott, de akkor még Ő sem sejtette, hogy a hangszert + Őt már nem bírom megtartani, úgyhogy az egész kóceráj, rajta a Wurlitzer zongorámmal felborult. A kábelek, csövek kilódultak a hangszer belsejéből , egy nagyot durrant amint földet ért …és kész….! Tunyó kirohant a színpadról én utána,….egymást kergettük a folyosókon, míg a banda meg, mintha mi sem történt volna játszott tovább. Az öltözőben Tunyókám mire utolértem, már könyörgött az életéért, de akkor a roadok berohantak, hogy „ mit szórakoztok itt, a Hammond szól kutya baja….” Azt hittük vége a világnak, mert akkor minden nap koncerteztünk és jaj, mi lesz, hogyan tovább…Tessék ennek az orgonának semmi sem árthat. Visszamentünk és a buli ment tovább. Mi lett a vége? Hatalmas siker 😀
– Van valami jellemző rituáléd fellépés előtt?
– Saját nincs. A bandával azt szoktuk csinálni, hogy energiát adunk egymásnak. Körbeállunk, a színpad mögött, amíg a nyitány kint szól és hatunk, vagy hetünk öklét egymáshoz érintjük. Ez olyan jó érzés. Ha ezt valami miatt elfelejtjük egyszer-egyszer, akkor az a buli sokkal gyengébb mint a másik.
– Mennyire veszed ki a részed a szervezésből?
– Jaj….Itt mindent én csinálok. Tehát 120%-ban.
– A korábbi évekre visszagondolva miket tartasz jó dolognak, élménynek, meglepetésnek, ajándéknak, vicces helyzetnek az életedből?
– Nagy élmény volt amikor a Whitesnake együttessel együtt koncerteznünk a Pecsa szabadtéri színpadán. Amikor hazaértem a kórházból és a családom meglepetés partit tartott itthon. Ajándéknak a gyermekeimet tekintem. Vicces helyzetnek és nagy, nagy élménynek, amikor az unokám megszületett és a szülőszobában én voltam bent a lányommal, mint a leendő nagyapa. Ez Németországban volt és a németek összefutottak a hír hallatára, mert ilyenről még nem is hallottak.
– Mi szomorít el?
– A gonoszság és amikor olyan embereket látok, akikben nincs szeretet.
– Mi vidít fel?
– A családom, az unokám, a feleségem, a zenekarom, szóval minden ami az enyém:-).
