Gyógyító festmények
Klasszikus festőművészek képeit használnak a csoportjaik kiinduló pontjának. Az alkalmakon a képek világába utaznak és a gyermekpszichodráma és a képzőművészetterápia módszerét használják. Minden alkalommal beszélnek a kép festőjéről, a korról, amiben született, a gyerekeknek ez azért is fontos, mert a kórházban töltött idő elzárja őket az iskolától, óvodától, lemaradnak tanulmányaikban. A festmények, mint fókuszpont működnek, mesét írnak ihletükből merítve, a mesét jelmezekbe öltözve eljátsszák, majd lefestik az átélteket. A kiválasztott technikát, amivel megvalósul a kép, szintén a festmény adja.
A Festménymesékben két szál találkozik és fonódik össze, a művészetterápia és a pszichodráma, melyek által a gyerekek saját történeteiket gombolyíthatják.
A gyerekpszichodráma módszerében fontos a csoport megtartó ereje, a ,,nem vagyok egyedül” érzés támogatása, a fantázia felébresztése, gondolatok találkozása és mindezek önfeledt átélése a játék során. A képzőművészi terápia nonverbális mivolta, egyénileg mélyíti az átélteket, az alkotás közben kifejeződnek és levezetődnek az indulatok és az egész folyamat tárgyiasul. Ami azért is fontos, mert magával viheti a festményt ágyához, mesélhet róla szobatársainak, rokonainak és, mikor rápillant felidéződik a csoportban átélt számára fontos tapasztalat. A képek sokszor a gyerekek ágya fölé kerültek és mesélték, hogy otthon bekeretezték.
A klasszikus festmények, mintegy dimenzió kaput nyitnak a mesék világába, miközben visszavisznek az adott festő korába.
A program közben is sokszor folyik a kezelés. A gyerekek állvánnyal érkeznek, ami a fantáziának és a meséknek köszönhetően sokszor beépül az eljátszott történetbe, mint egy fa vagy sípoló hangja, vagy akár egy csipogó madár. A képek ITT tekinthetők meg!
Júniusban kiállítást szerveznek a gyerekek képeiből. A programot a Játszóház Alapítvány valósítja meg. Programtartók Soós Dóra (pszichodramatista) és Marton Vera (művészetterapeuta) Szupervízor: Erős Nikoletta
