Gasztrokalandok a Dél-Dunántúlon I.

Zsolesz / 2013-01-08

A csárda étlapján ezért a mai kornak megfelelően újjáélesztett hagyományőrző magyar étkek mellett megmutatkozik a nemzetközi konyha hatása. Elsőként mi is mediterrán halászlét készítettünk amit a csárda vendégeinek egyik kedvence, a parasztos libamáj követett. A hallé alapját nagy mennyiségű julienne-re vágott zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller, póréhagyma, édeskömény, karalábé, karfiol) adta, melyeket zöldség alaplével és tejjel felöntve, fehérborral finomítva, tejszínnel dúsítva és valódi sáfránnyal és szerecsendióval fűszerezve főztünk majdnem készre. Ekkor kerültek bele a levesbe a harcsa filé szeletek, melyek néhány perc alatt készre főttek. A főételhez a tenyérnyire szelt libamájat serpenyőben libazsíron megkérgeztünk majd rátettünk rengeteg vékonyra szeletelt hagymát, paprikát és paradicsomot. Csontlével felöntve, sóval, borssal, fűszerpaprikával fűszerezve készre főztük. A ház felejthetetlen, frissen sült kukoricás-magos kenyerével fogyasztottuk. Az ebédet sütőtökös pite koronázta finom kardamomos-fűszeres ízvilággal.

A csárda otthonos melegéből egy üveg villányi borral és az ízek élénk emlékével vágtunk neki kisbusszal a hófödte domboknak. Következő úticélunk Villány volt, de még mielőtt megérkeztünk volna, legyőzött bennünket a természet ereje és kisbuszunkkal – úgy tűnt végérvényesen – beragadtunk az útszéli hóba. Hiába valónak bizonyult a busz kitolására irányuló minden igyekezetünk. Szerencsére egy-kettőre akadt segítség – a vidéki emberek segítőkészsége meglepett bennünket, mi ugyanis itt, a fővárosban nem egészen ehhez szoktunk – egy homlokrakodó gépnek köszönhetően hamarosan folytathattuk az utunkat.

A kicsi, de annál gyönyörűbb Crocus Gere Bor Hotel igazgatója habzó borral és meleg szavakkal üdvözölte a kissé csapzott társaságot. Szőlőmagolajos masszázs, szauna, bátraknak kültéri szauna és jacuzzi várt ránk a vinoterápia fellegvárában, ahol a szőlő minden része az egészségünkre válik: a héjából exfoliáló pakolást készítenek, őrölt magjából bőrradírt, a bort pedig – jujj! – beleöntik a kádfürdőnkbe! Szerencsére marad elég ahhoz, hogy szépülés közben megigyunk egy pohárkával.

 

 

Csupán két órát töltöttünk a hangulatos luxus wellnessben és mintha kicseréltek volna, újult erővel vágtunk neki a szakadó hóesésnek. Ezúttal csak rövid sétát kellett tennünk Bock József birodalmáig, de mire megérkeztünk leginkább vörös arcú hóemberekhez hasonlítottunk. A folytatásban beszámolunk a Bock pincészet titkos alagútjairól és föld alatti termeiről, a borokhoz illő csokoládék kóstolásának fortélyairól, Bock József anekdotáiról és a Mandula Étterem remekeiről. Majd a pécsi Pezsgőház kulisszái mögé tekinthetnek olvasóim! Folyt. köv.

Kapcsolódó bejegyzések