A HÁTTÉRZENE AKKOR JÓ, HA FEL SEM TŰNIK! – INTERJÚ RAKONCZAI VIKTORRAL
Rakonczai Viktor, az Artisjus- és EMeRTon-díjas zeneszerző és zenei előadó jegyzi az „El a kezekkel a papámtól” című családi mozifilm zenéjét, slágergyanús betétdalait, melyeket Csobot Adél, Gubás Gabi, Pálmai Anna, Nagypál Gábor és film gyerekszereplői adnak elő. A filmzene írás fortélyairól, ihletről, a színészekkel való közös munkáról beszélgettünk a családi film műfajában személyesen is érintett, nagycsaládos zeneszerzővel.
Szerzett már zenét családi mozifilmhez?
R.V. Mesemozihoz még nem, de gyerekeknek szóló zenés darabhoz igen. A tavaly bemutatott Álomutazók egy musical volt, szinte hasonló érzést kell itt is megfogalmaznom, csak most vászonra álmodva.
Mitől jó egy filmzene?
R.V. Egy film esetében alapvetően kétféle zenéről beszélhetünk: a háttérzene, azaz a score, akkor jó, ha fel sem tűnik: a legtöbb esetben meg sem hallja a néző (legalábbis nem tudatos szinten hallja meg), azonban felerősíti egy-egy jelenet dramaturgiáját, még jobban átadja az érzést, amit a jelenet közvetít. Ha nem lenne, hiányként élnénk meg, egy nagy űrt érzékelnénk! Ez kicsit hálátlan feladat a zeneszerző szempontjából, de szerencsére ebben az „El a kezekkel a papámtól” című filmben lesznek betétdalok is. A betétdalok akkor jók, ha van bennük valami megfoghatatlan, ami beránt, beszippant, valami, amitől borsódzik a hátunk, ami leköti a figyelmet 3-4 percre. Attól jó a dal, hogy már várod a következő sort, a refrént. Ebből a szempontbon nem jelent különbséget, hogy egy filmhez íródik vagy sem.
Mi ihleti a filmzene megírásakor a zeneszerzőt?
R.V. A forgatókönyv elolvasása, a történet, a dramaturgia jó alapot ad az induláshoz. A rendezővel csak az érzéseket beszéljük meg, amelyeket át akar adni, ez megadja az irányt. Természetesen fontos ismerni a karaktert, de ugyanennyire fontos ismerni a színészt is.
Nagypál Gábor, azaz Frici énekli a film egyik betétdalát
Eszerint a dalok megírásakor figyelembe vette a színészek adottságait?
R.V. A nagyvilágban jellemző, hogy a színésznek, énekesnek kell alkalmazkodnia egy előre megírt kész szerzeményhez, gondoljunk csak a leghíresebb musicalekre. Nekem viszont fontos, hogy a színészre legyen szabva. Először meghallgattam néhány dalt a színészek előadásában, hogy megismerjem a hangjukat, képességeiket majd ezt figyelembe véve kezdtem neki megírni a betétdalaikat. A dalíráson kívül azt gondolom, nagy a tapasztalatom abban, hogyan tudom egy előadóból a legjobbat kihozni. A film szereplői közt volt olyan, aki meglepődött, hogy milyen hangok kiéneklésére képes.
“Szó szerint ugráltam örömömben, amikor felvettük!” nyilatkozta a Violát alakító Pálmai Anna a betétdaláról
A film betétdalainak előadói határtalan lelkesedéssel nyilatkoztak a közös munkáról és a végeredményről!
R.V. Úgy érzem ebben a produkcióban sikerült mindenkiből a maximumot kihozni, ezáltal egy olyan eredmény született, amire mindannyian büszkék lehetünk!
Mit szólt a forgatási helyszínekhez, díszletekhez?
R.V. Amikor kimentem a forgatásra és megláttam a kamionokat, óriási stábot, lenyűgöző díszleteket és tudatosult bennem, mekkora produkcióban veszek részt, akkor nőtt rajtam a nyomás!
Mióta dolgozik a film zenéjén és mikor fog elkészülni?
R.V. Január óta dolgozom a dalokon, de amikor majd megkapom a végleges képet, akkor még hozzáhangolom a hangszerelést. Ha a felvételen például adja magát, hogy egy-egy sort nagyobb hangsúllyal kell énekelni, felvesszük újból. A score viszont teljes egészében a képre készül, így akkor tudok nekifogni, amikor megkapom a kész filmet.
Eszerint most még Ön sem tudja, milyen lesz a filmzene?
R.V. Természetesen van elképzelésem, a dalok témáiból fog táplálkozni, ezek fognak visszatérő motívumként felcsendülni, ezekből a dallamokból fogok dolgozni. Ilyenkor akár egy vidám dalt is lehet szomorúra hangszerelni, ha a képsor megkívánja. De hogy milyen lesz a végleges score, az még a jövő zenéje.
Hogyan került a produkció látóterébe?
R.V. Az első filmes felkérésemet Kálomista Gábornak köszönhettem, azóta jó néhány közös munkánk volt. Az „El a kezekkel a papámtól” című filmmel kapcsolatban Helmeczy Dorottya keresett meg. A történet nagyon tetszett, jó hogy ez egy felnőtteknek is szóló, igazi családi film. Mivel én is abszolút célközönség vagyok, olyan, mintha magamnak írnám – ennél nagyobb szabadságot nem is kaphatnék! Alig várom, hogy családostul elmehessünk a premierre.
“Bízom benne, hogy ez a varázslatos, fülbemászó dal működni fog, és a közönség szeretni fogja.” Csobot Adél
A pandémia milyen hatással volt a munkájára?
R.V. Erre az évre egy komoly szerzői estet terveztem, ami 25 év munkáját ölelné körül – ez a járvány miatt nem tudott megvalósulni, viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy így el tudtam vállalni a filmet. Az én életem nem változott semmit, stúdióba vonultam „önkéntes karanténba”. Vallom, hogy az alkotás legnagyobb múzsája a magány.
