GASZTROBLOGGERÜNK, FRUZSI, MEGÍZLELTE PORTUGÁLIÁT
Kedves Rúzs és Más Olvasók!
Egyszer kitöltöttem egy tesztet erról, hogy az utazásaim során mi a legfontosabb a számomra. Mily meglepő: a helyi ételek. Mert korgó gyomorral nem lehet várost nézni, ugye? 😀
Portugáliában, Lisszabonban tölthettem pár napot és igyekeztem minél több finomságot megkóstolni, inspirálódni.
Szerencsére olyan szállásom volt, ahol a reggelit nem tartalmazta a szobafoglalás. Így a helyi kis kávézó törzsvendége lettem 3 napra.
Idős, kissé mogorva, csokornyakkendős pincérek szolgáltak ki.
Minden nap más édes péksütit ettem, vaníliás croissant-t, kókuszos batyut vagy épp csokis croissant-t. Az elmaradhatatlan kávéval és friss narancslével. Így már energiával feltöltve, jöhettek a kilométerek.
A csavargások alatt kipróbáltam a pasteis de nata-t, ami a híres vaníliás-karamelles kosárka. Lehet, hogy nem értetek velem egyet, de jobbra, másra számítottam.
Ebédre halat ettem. Első nap grillezett szardíniát salátával, krumplival. Egyszerű étel, a halat csak besózzák és hirtelen grillen megsütik. A bőre ropogós, a húsa finom és meglepően kevés szálka van benne. Na jó! Egy nagyétkű férfinak fél fogára sem lenne ez a 4 halacska elég.
Másnap bátor voltam és megkóstoltam a híres káposztalevesüket, ami nem más mint egy enyhén csípős burgonyakrémleves, amibe finomra vágott káposztalevelet főznek. Ha az ember fázik, jólesik neki, de azért egy kis csicseriborsót vagy kolbászt el tudnék benne képzelni. 🙂 Szerintem ezzel a kis módosítással megcsinálom a fiúknak is!
Harmadik nap a sintrai kiránduláson a eső elől bemenekültem egy étterembe. Addig nem is éreztem, hogy éhenhalok. 🙂 Laktató egytálételre vágytam. Mivel a pincér alig beszélt angolul, az étlap is szűkszavúan volt lefordítva, így ráböktem egy rizses-herkentyűs egytálételre. A legjobb választás volt. Forró fémtálban tálalt, paradicsomos, sáfrányos rizs étel, tele hallal, rákkal, kagylóval és friss korianderrel. Ezt is biztosan megfőzöm a fiúknak és persze Nektek is.
A sok gyaloglás közben, pihenésképpen betértem kis kávézókba, ahol mindig másik sütit próbáltam ki. Ellenálhatatlan a leveles tésztás, vaníliakrémes szelet vagy a vajastésztás, nutellás “fonottka”, ami pirított dióval van megszórva.
Kérdezhetitek, hány kilót szedtem fel? Az maradjon az én titkom. 🙂
De hamarosan jönnek az autentikus receptek és majd ti is meglátjátok, mennyire változatos és különleges a portugál konyha! 🙂
