A THAI NŐK CSÁBEREJÉNEK TITKA
Kedves női Olvasók, most a thaiföldi utazásom ihlette 3. cikkben a thai nőkről fogok írni. Gondolom sokunkban ott él a kérdés, hogy a Thai nők miben mások, mint mi európai nők?
Mi lehet az a titkos összetevő, ami miatt például az amerikai filmekben olyan személyiségjegyeket osztanak rájuk, mint védtelen, elesett, az erős férfi oltalmazására utalt, vagy éppen szerepük szerint az erős férfit istápolják, ápolják, a halálból hozzák vissza, és betegágyuk fölött kitartóan ott vannak, létezésük betölti a teret?
Hamar megkedveljük a kedves, barna szemű, apró termetű, fiús alkatú thai nőket a filmvásznon. Az életben is kedvesek, és törékenyek, ám a külső jegyeikre egyáltalán nem jellemzőek a nőies, gömbölyded formák . Ám ezt kompenzálják mozdulataikkal, gesztusaikkal, amelyek erőteljesen az ősi női megnyilvánulásokat hordozzák magukban. Vegyünk például egy ruhapróbát, ahol szakértő kezekre találtam, és segítőm úgy húzta fel rám a ruhát, majd igazította el a szoknya részét a derekam körül, és lengette meg az anyagot, hogy azt neves ruha szalonokban taníthatnák. Abban a pillanatban egy kirakati baba voltam, majd amikor a ruhát eligazgatta rajtam, életre keltem, és beleszerettem a ruhába, olyan remekül tette sajátommá.
Érdekmentes kedvesség, visszafogott megjelenés
A thai nők rendkívül figyelmesek, közvetlenek, kedvesek, és óriási az empatikus képességük. Azt hiszem a Thai emberekre jellemző az empátia. Egy hónap alatt megtapasztaltuk, hogy kérés nélkül kaptunk segítséget, és a hazánkra jellemző szemellenzős hozzáállás a thai embereknél ismeretlen fogalom. Érdek nélkül pusztán kedvességből teszik mindezt.
A nőkre visszakanyarodva, a letisztult külsőt megőrizve visszafogott ruhákban járnak. Sem kirívó szín, vagy hivalkodó szabásvonal. A hajuk természetesen egyenes. A hajukat nem színezik, nem is állna jól nekik a szőke vagy vörös. Néha extra látványként egy-egy szőke thai lány került a szemünk elé, igen feltűnő és természetellenes volt a látvány. Lehet, hogy a meleg is oka annak, hogy nem sminkelik az arcukat. Szürkületkor előfordul, hogy egy kis sminket tesznek fel egyesek. Az idősebb korosztálynál láttam asszonyos alkatú nőket.
A gyermekeknek nagyon szoros kötődése van az anyukájukkal. Az utcákon javarészt nincs mód babakocsival közlekedniük, így kézben, karon, ölben cipelik a porontyot. A babák részesei a felnőttek beszélgetésének, követik szemükkel az eseményeket.
A nők viselkedése egyes helyzetekben alázatos, ugyanakkor 2 és fél lépés távolság tartás van. Ha valamire nem tudnak válaszolni, akkor akár percekig kacagásban folytatják a beszélgetést. Nem mondják azt, hogy nem értik a kérdést, vagy nincs abban a méretben a ruha, vagy mégis jéggel hozta ki az üdítőt, hanem kacagnak. Remek megoldás.
Egyik ebédnél fél órája vártunk az italunkra. Megkérdeztem a pincérlányt, mikorra várhatjuk az italt és az ételeket? Felháborodásomnak hangot adva hozzá tettem, több mint 30 perce ülünk itt! Erre ő a szemembe kacagott. Ettől nekem is jobb kedvem lett, mit lehet tenni, végül is ő kihozza, ha majd meglesznek. Igaz, egy ital nem nagy tudomány, az meg is érkezett három sorry-val kísérőnek.
Keresetlen báj, pozitív hozzáállás
Olyan, mint vita, nem létezik. Példaértékű! Ami még jellemzi a Thai nőket: a báj. Olyan természetes bájjal rendelkeznek, ami az európai nők többségénél a karrier utáni hajsza közben elveszett, vagy már iskolás korában elfojtotta magában. Egy mosolyuk, egy kedves gesztusuk leveszi a lábáról a turistát.
Nincsenek manírok, a natúrságuk, és az őszinte kacajuk belopja magát az emberek szívébe. Csoda hát, ha sok férfi szerelembe esik? Emellett nagyon könnyen alkalmazkodnak, és megtanulják a másikat, például a férfit. A másik fél iránti figyelem erőteljesen jelen van, magától értetődő. Tudnak kedveskedni a hétköznapokban is. Biztosan hoznak kompromisszumokat, és valószínűleg erősen tartják a hagyományaikat, ám a derű a társuk.
Ami feltűnt, hogy édesen mondják, no spicy, miközben majd leégett a nyelvem és a torkom a “csöppet sem csípős” rizstől. A mosolyukkal szerintem világbékét vinnének a háborúkba, és harag helyett derűt az emberek közé.
Tanulhatnánk tőlük, hiszen ők a boldogsággal töltik meg a szívüket, és nem az önsajnálat örvényében dagonyáznak. Elfogadják az életület olyannak, amilyen. A családi étteremben nem láttam a lányon, hogy húzta volna a száját, mert neki kellett elmosogatnia. Amikor végzett a feladataival, leült és megpihent, mindezt egy karnyújtásnyira a tengertől, és nem epekedve azután. Ez egy magyar esetében panaszáradattal párosult volna. Kérdés: attól könnyebb?
Ne akarjunk másmilyenek lenni, legyünk olyanok, amilyennek születtünk. Legfőképpen nőnek lenni minden helyzetben, megtartani a lágyságot, a bájt, a kedvességet. A mosoly pedig megszépíti még a zord, esős napokat is, plusz, még fiatalít is. Egy mosoly a vitás helyzeteket is feloldja!:-)
Tóth Kornélia, RandiGuru, az Igaztárs társkereső alapítója
