Gasztrokalandok a Dél-Dunántúlon II.
Egy szinttel lejjebb a Bock pincészet szíve-lelke tárul fel előttünk: végeláthatatlan sorokban szép, címeres tölgyfahordók érlelik a nemes nedűt, amely talán majd évek múlva egy családi ünnep méltó kísérőjeként kerül az asztalunkra. Megtudjuk, hogy a hordó minősége meghatározó a végeredmény szempontjából, azaz a méltán híres borok csak a legjobb hordókban állíthatók elő. Ennek megfelelően az említett hordók darabjáért akár több százezer forintot is kiadnak. Amerre csak megyünk újabb és újabb hordósorok – a 225 literestől egészen a 60 hektoliteresig! – próbáljuk megsaccolni a mennyiséget, de nem sikerül. Kísérőink elárulják, hogy itt évente 700 ezer palacknyi Bock bor készül. Utunkat egy rendkívül hosszú, 105 méteres pincében folytatjuk, melynek falfülkéi muzeális borokat rejtenek.
Az alagút egy kupolaterembe torkollik, amely igazi különlegesség. Vendéglátónk elmeséli, hogy az alagút építése során keletkezett ez a helyiség, innen folyt a föld kitermelése. A kupola tetején meghagytak egy kör alakú nyílást, ahonnan békésen szállingózik be néhány hópehely. A csodaszép csempemozaikokkal kirakott, sejtelmesen megvilágított terem, olyan, mint egy mini Panteon. Csak ott ritkán havazik, és még ritkábban lepi el vidám vendégsereg egy esküvő megünneplésére vagy egy jóízű borozásra. A különleges akusztika mindannyiunkat megbabonáz – a velem szemben álló hangja a hátam mögül érkezik. Az illuzió tökéletes és igen meglepő.
Miután végre sikerül elszakadnunk kis hazánk minden kétséget kizáróan legkülönlegesebb rendezvénytermétől, Bock József köszönt bennünket és kezdetét veszi a kézműves csokoládékkal különlegessé tett borkóstoló.
Egészen addig a pillanatig nehezen tudom elképzelni, hogyan emelheti ki egymás ízét egy édes bonbon és egy száraz bor, amíg a nyelvemen olvadó sárgabarack-lime töltelékes fehércsokoládét le nem öblítem egy korty egészen kiváló Bock Villányi Hárslevelűvel. Mint ahogy azt sem tudtam elképzelni, hogy Villányban ennyire jó fehérbort készítenek!
Mint kiderül, a hazánkban őshonos hárslevelű otthonosan érzi magát a 40 év feletti villányi tőkéken. Illatában a hársfavirág jelenik meg, enyhe citrusossággal karöltve. Egymást követően sorjáznak a Máriagyűdön készült világszínvonalú kézműves Kakas bonbonok és a Bock Pincészet válogatott borai. Bock úr velünk kóstolja a feketesós-mákos, feketeribizlis, szarvasgombás-cseresznyés csokicsodákat és közben mesél és mesél a borokról, szőlőkről, Villányról és a családjáról.
Megtudjuk, hogy Villányban a portugiesert a régiek csak portagéza néven emlegették (innen a Bock újdonság elnevezése) és hogy a friss, üde rozé gyöngyözőbor, unokájáról, a kis Fanniról kapta nevét. A kedélyes délután hamar elrepül, mi pedig visszatérünk Geréékhez, hogy megkoronázzuk a napot a Gault-Millau sapkás Mandula étterem feledhetetlen vacsorájával. Mindhárom fogás különleges élmény a szemnek és az ízlelőbimbóknak. Aki arra jár, ki ne hagyja a Cabernet Franc Impressziót: csokolédé ibolya szirommal és tengeri sóval, aszaltszilvás-szőlőmagos macaron, kávé sabayon csoki kosárkában, bencés meggy likőr infúzió – hozzá természetesen Cabernet Franc Válogatás dukál! Nem véletlen, hogy a Mandulát Magyarország legjobb éttermei közt tartják számon.
A finom vacsorát követő hóviharos éjszaka még rejtegetett némi izgalmat – Pécs irányában ismét elakadtunk a busszal! Szerencsére ezúttal sem váratott sokáig magára a segítség: egy kisbusznyi erős ember kitolta járművünket a hócsapdából.
A kalandos nap után a pécsi Hotel Corso csendes és otthonosan modern szobáiban hajtottuk álomra a fejünket. A folytatásban baconos tojásról, a pécsi Pezsgőház kulisszatitkairól, gesztenyelevesről és mézes-meggyes tiramisuról számolok be…
