A PARFÜMÖK TÖRTÉNETE I. – ILLATAKADÉMIA

Rúzs & Más / 2018-07-16

A LUSH-nak köszönhető illatakadémia sorozatunk, amelyből rengeteg érdekességet tudhattok meg az illóolajok, parfümök izgalmas történetéről!

A parfümkészítés bölcsője, az ókori Egyiptomban 

Az ókori Egyiptomban az illatok és az illóolajok hatalmas szerepet kaptak a vallási szertartásokban. Ezekkel tisztították meg a levegőt, és az áldozat bemutatását is illat kísérte. Az illatszereket és a testápolást annyira fontosnak tartották, hogy ezeknek külön istene volt, Nofertum. A gazdagokat gyakran tömjénnel és illatos olajokkal együtt temették el – Tutankhamon sírjában is találtak egy díszes parfümtartót.

Tutanhamon parfümtartója, illatakadémia, rúzs és más

Az illóolajokat az isteneknek és a királyoknak tartogatták, mert ezeknek a korai növényi kivonatoknak az előállítása nagyon drága volt.
A Kyphi egyfajta parfüm volt, melyet vallási szertartásokon használtak, de gyógyszerként is alkalmazták. Nincs meghatározott receptje, de olyan összetevőket tartalmazott, mint a mirha, mimóza, fahéj és menta. A keveréket az egyiptomi papok készítették, ezért őket tartják az első parfümőröknek.
Noha az egyiptomiak a maiakhoz hasonló természetes összetevőket használtak a balzsamok és füstölők készítéséhez, az illat, amit elő tudtak állítani, sokkal kevésbé volt intenzív.

Egyiptom a parfümkészítés bölcsője, rúzs és más, illatakadémia

Akkoriban még nem tudták, hogyan lehet lepárlással illatokat előállítani, ezért az olajokat préseléssel nyerték ki, vagy úgy, hogy a növényeket hosszabb időre folyadékba áztatták vagy zsiradékba merítették.

A világ legrégebbi illatszergyára 

Az ókorban, a görögök és a rómaiak idejében az illatosítók és füstölők továbbra is szerepet játszottak a temetéseken és a vallásos szertartások során. 2007-ben Cipruson – a szerelemistennő, Afrodité mitológiabeli otthonában – megtalálták a világ legrégebbi illatszergyárát. Úgy gondolják, az üzem parfümmel látta el a templomokat és a hívőket, hogy közelebb kerüljenek az istenekhez.

Ókori görög parfümös üvegcse, illatakadémia, rúzs és más

Azonban az ókori Egyiptomtól eltérően a római korban a parfümök már szélesebb körben is elérhetővé váltak. Az olcsóbb illatokat kerámiavázában árulták, a drágábbakat pedig finoman kidolgozott fiolákban kínálták, melyeket szaküzletekben és utcai árusoknál lehetett megvásárolni.
Sem a rómaiak, sem a görögök nem ismerték a desztillációt, ezért az illatokat égetés során, a füsttel szabadították fel (innen a parfüm elnevezés: per fumum=füst által), vagy az alapanyagokat, például a rózsát, ibolyát vagy jázmint olajban áztatták.
A parfüm nemcsak arra szolgált, hogy az embereket illatosabbá tegye; a görögök és a rómaiak úgy gondolták, hogy a rossz levegő betegségeket terjeszt. Hippokratész – a modern orvostudomány atyja – azt írta, hogy a szélben súlyos betegségeket okozó füstök szállhatnak. Az emberek úgy hitték, hogy ha füstölők segítségével illatokkal töltik meg a levegőt, megelőzhetik a betegségek terjedését.

Parfümgyártás az ókori Rómában, illatakadémia, rúzs és más

A lepárlás feltalálása a régi Perzsiában

A lepárlást, más néven desztillációt Perzsiában (a mai Iránban) találták fel. Avicenna, a perzsa orvos és tudós feltárta a nem-olaj alapú parfümök kémiáját. Ez a felfedezés tette lehetővé a perzsák számára a rózsavíz készítését, mely Irán népszerű terméke.
A kor tudósai tökéletesítették a lepárlóberendezést, és ez nemcsak az illatszergyártásban, hanem a gyógyszerészetben is nagy előrelépést jelentett. Desztillációval kulcsfontosságú gyógyászati anyagokat lehetett előállítani, például alkoholt, amit betegségek kezelésére használtak.

Annak ellenére, hogy a tudományban nagy ugrást jelentett, az illatszerészetben a desztillációt főleg csupán aromás vizek készítésére használták. Az extrakciós módszerek fejlődése csak később tette lehetővé a modern illóolajok előállítását. Perzsiában a parfüm továbbra is státuszszimbólumnak számított. A királyi család tagjait és az előkelőségeket gyakran parfümös üveggel ábrázolták a festményeken, hogy ezzel is jelezzék gazdagságukat és
fontosságukat.

Illatok a középkorban és a reneszánszban

A középkorban és a reneszánszban megváltozott az a mód, ahogyan az emberek a parfümöket és illóolajokat használták. Nyugaton a keresztény vallás elítélte a test túlzott illatosítását, ezért ez a fajta használat visszaszorult. Azonban a vallási szertartásokon továbbra is használtak illatokat: tömjént égettek az Istennek szóló áldozatként.
Az emberek úgy hitték, hogy léteznek gonosz illatok, és ezekből nagyon sok van. Némelyik Istennek nem tetsző volt, másokról, Hippokratész tanításának alapján úgy gondolták, hogy betegséget terjesztenek. A „rossz levegő” távol tartásának céljából az emberek illatamuletteket (pomander) viseltek a nyakukban, melyek olajokat, tömjént és illatanyagokat tartalmaztak.

Pomander, illatakadémia, rúzs és más

Az I. Mária királynő által kedvelt recept ismerős összetevőket tartalmazott, többek között benzoingyantát, rózsavizet és balzsamos szuhart, valamint olyan, ma már nem használt, állati eredetű összetevőket, mint az ámbra vagy a szarvas és a cibetmacska pézsmája.
Ezeket az illatos, sőt gyakran erős szagú keverékeket erre szakosodott patikusok keverték ki és árulták. A korai parfümőröket gyógyszerészeknek is tartották, és nagyjából ebben az időben kezdtek egyre több növénynek és fűszernek gyógyhatást tulajdonítani. A gyógyszerészek hasznosították a természetes összetevők hatásait, és az újonnan felfedezett, a világ messzi tájairól érkezett alapanyagokból újfajta főzeteket készítettek.

Középkori desztilláló, illatakadémia, rúzs és más

A parfümök mint a csábítás eszközei a felvilágosodás korában

A 18. és a 19. században a parfüm a csábítás eszközévé és a gazdagság, a nemesség szimbólumává vált. Akik megengedhették maguknak, ahol csak tudtak, parfümöt használtak – lelocsolták vele ruháikat, testüket, hajukat és kiegészítőiket is, ráadásul illatosított vízben fürödtek. A parfüm annyira fontos dolog volt, hogy a nemesek finoman kidolgozott úti táskákat vittek magukkal – ezeknek a neve nécessaires de voyage volt –, és ezekben számtalan üvegcsét és keveréket tartottak.

Marie Antoinette parfümüvegei, illatakadémia, rúzs és más

Marie Antoinette parfümüvegei

Marie Antoinette olyan nélkülözhetetlennek érezte parfümös táskáját, hogy amikor a francia forradalom alatt szökni akart Franciaországból, készíttetett róla egy másolatot, hogy sehol se kelljen nélkülöznie.

Marie Antoinette utazóneszeszere, rúzs és más

Az 1800-as években felfedezték a baktériumokat, és a fürdés egyre elterjedtebbé vált. Már nem volt szükség erős illatokra, hogy elfedjék a testszagot, és a parfümöket illetően az ízlés megváltozott. Megnőtt a frissebb, virágosabb illatok népszerűsége, az állatok szerveiből készült erős pézsmaillatok pedig háttérbe szorultak. Az antik romok felfedezése divatba hozta az ókori egyiptomi, római és görög stílust, és ez rányomta a bélyegét a kor parfümjeire és parfümös üvegeire.

Folytatjuk!

Köszönjük a LUSH Magyarországnak a rendelkezésünkre bocsátott szövegeket és nyitóképet!

A PARFÜMÖK TÖRTÉNETE I. – ILLATAKADÉMIA
5 (100%) 2 votes

Kapcsolódó bejegyzések